Pista bácsi 90 évesen is kertészkedik

Mindszent - A mindszenti Ferenczi István a közelmúltban ünnepelte 90. születésnapját. Kertészkedik, metszi a szőlőt, és néhány éve még a gyümölcsfára is felmászott, rotátorozott, ásott. Szellemileg friss, életének minden mozzanatára napra pontosan emlékszik.

– A tél nehezen, lassan telik, ilyenkor nem akad tennivaló a kertben, a televízió és az újság jelenti a napi elfoglaltságot – mondta a mindszenti Ferenczi István, aki december 15-én ünnepelte 90. születésnapját. – A szőlőt a mai napig megmetszem, a háznál és a hullámtérben lévő telken egyaránt. Két éve még a gyümölcsfákra is felmásztam létrán, és megmetszettem, rotátoroztam, ezekre már nem vállalkozom, de kapát tavasszal is látnak majd a kezemben.

Pista bácsinak kalandos élete volt. Már gyerekként paraszti gazdaságokban dolgozott testvérével. Édesapjuk azonban úgy döntött: ne legyenek mindenkinek „keze-lába”, ezért Diamant Dezsőnél dolgoztak tovább harmadosként, vagyis az egész földet megművelték, a termés harmada volt a fizetség. „Tizenhárom évesen beálltam az eke szarvai közé, napokig szántottam a lóval” – emlékezett. Később telket béreltek – Mindszent és Szegvár határában tanyával –, állatokkal is foglalkozott a család. Pista bácsi hizlaldában, építőipari brigádokban, vízgazdálkodásnál is dolgozott, valamint révészkedett Mindszentnél és folyamatosan tartott állatokat, sertést, borjút. 1982-ben ment nyugdíjba. 1948-ban megnősült, Piroska 1949-ben, az 50 esztendősen elhunyt István 1950-ben született, 4-4 unokája és dédunokája van.

– 1943-ban, 21 évesen vonultam be katonának, és 44 augusztusában már a lengyel frontról küldtem névnapi üdvözletet édesanyámnak, Má-
riának. A harcok kegyetlenek voltak, a 13. hadosztályból tulajdonképpen csak mi, fogatosok maradtunk meg, mi szállítottuk az utánpótlást a frontvonalban lévőknek. Közvetlen harcokban nem vettünk részt, viszont sok repülőtámadás ért bennünk, az ellenségnek az volt a célja, hogy elvágja az utánpótlásvonalat – elevenítette fel háborús emlékeit.
Visszavonulóban Nyárádnál megszakadt az otthoniakkal a kapcsolat, ez nagyon megviselte. Szombathelynél még próbáltak kialakítani egy kerékpáros gyorsalakulatot, a szépséghiba az volt: az 50 embernek egyetlen biciklije volt – mesélte nevetve. Ausztriában esett fogságba makói cimborájával, és az úgynevezett lólágerbe került, beteg négylábúakról kellett gondoskodnia. Tulajdonképpen ugyanez volt a dolga Olaszországban, például Triesztben, brit fennhatóság alatt – angol egyenruhát is kaptak –, majd 1946-ban térhetett haza.

– Alig várom már, hogy kitavaszodjon és dolgozhassak a ház körül, a kertben és a hullámtéri telken, nevelve zöldséget, gyümölcsöt – mondta, és búcsúzásként koccintottunk saját főzésű szőlőpálinkájával.

Forrás: delmagyar.hu

Ha tetszik, oszd meg másokkal! Twitter | StumbleUpon | Facebook | eMail | LinkedIn
A bejegyzés kategóriája: Egyéb, fenttarthatóság
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.