Kevesebb munka! Tartalmasabb élet?

A tudatosvasarlo honlapján találtuk ezt az elgondolkodtató cikket. Érdemes a saját élethelyzetedre levetítve kicsit elgondolkodni. Az alábbiak mennyire igazak rád?

Szinte népbetegségnek számít a mindennapi nyugalom feletti kontroll elvesztése: ilyen-olyan étkezés, munka orrvérzésig, kevés társas kapcsolat, autótól autóig életforma, alváshiány és rohanás. Ez a fajta élet is működőképes, ám gyökerei gyengécskék. Hogyan lehet máshogy?

Közvetlen környezetünkben is jó pár olyan családot látunk, ahol legalább az egyik családtag több mint 50 órát dolgozik hetente. A munka uralja az életét, amivel gyakran nincs is tisztában, vagy nem tud megoldást arra, hogyan tartsa kordában a munka térnyerését.

Az eredmények ismertek: nagymértékű személyes, családi, közösségi elhanyagoltság stb.

Ahol magasabb a munkaórák száma, idő híján több a pótlólagos fogyasztás is: étterem, félkész ételek, bébiszitter és egyéb szolgáltatások.

Érdekes azon elgondolkozni, mi lenne, ha a többség kevesebbet dolgozna? Egy főre jutó kevesebb munkaóra, esetleg magasabb foglalkoztatottság, kisebb egy főre jutó kereset, kevesebb és átgondoltabb egy főre jutó fogyasztás?

És lám, valami hasonló figyelhető meg a valóságban is: kényszerítő élethelyzet vagy saját megfontolt döntés alapján, de nő azoknak a száma, akik kevesebb munkaórát dolgoznak.

Lehetne logikailag igaz a következő állítás(?): ha kevesebbet dolgozol, kevesebbet költesz, kevesebbet szemetelsz, és esélyed lesz arra, hogy kiegyensúlyozottabban élj!

Való igaz, hogy minél több időd van, annál jobban tudsz érdemben törődni a saját életeddel, utánamenni azoknak a dolgoknak, amitől neked és környezetednek jobb lesz, ez pedig visszahat rád.

Ha kevesebb a munka, a közlekedés olcsóbbá válik (könnyebben felpattanunk a bringára munkába menet vagy gyalog megyünk), az energiafogyasztás csökken (nem kell szárítógép), a főzés vagy a kertművelés kerül előtérbe, és a személyes igényekre valódi megoldás születik, mert magunk csináljuk magunknak.

A kevesebb több

A recesszió egyik pozitív közvetett hatása, hogy nőtt a „csináldmagad” emberek és tevékenységek száma, ami ráadásul gyakran közösségben történik. Az egészségtelen túlórázással és a saját kertem művelésével vagy barkácsolással töltött idő között minőségi különbség van: önmagunk megélése, ötletes helyzetmegoldások, közösség és elégedettség.

A reményekkel teli példák sora egyre gyakrabban elérhető. Egy-két példa csupán:

a nagyvárosi közösségi kertek (Közösségi kertek; Grund kert) vagy a csere-bere körök (Suska és Talentum Kör), vagy a bevásárló közösségek.

Íme egy kérdéssor, amely némi segítséget nyújthat önmagunk megítélésében és a továbblépésben:

1.        Lelki kiegyensúlyozottság

  • Mik jelentik az életben számomra a legnagyobb örömöt?
  • Mitől érzem magam elégedettnek, hasznosnak?
  • Mikor érzem magam nagyon jól, mikor tölt el nagy elégedettség?

2.        Pénzügyi műveltség

  • Költök olyanra, ami igazán nem ad örömet az életemben?
  • Van átgondoltan, olcsó módja életvitelemnek, kikapcsolódásomnak stb.?

3.        Környezetemben én

  • Milyen tárgyaimat tudom megosztani másokkal?
  • Mit tudok bedobni (készségeim, tudásom, ötleteim) a közösbe?
  • Milyen lehetőségem van arra, hogy kilépjek a pénz világából, és barterben gondolkodjam másokkal?
  • Hogyan tudom a közösségeimben a hálózatban való gondolkodás megtartó erejét támogatni?

4.         Elég, és tényleg elég

  • Mi a legkevesebb, amire minimálisan szükségem van a mindennapokban?
  • Mi kell még az előbbin felül, hogy a saját boldogságomért is tegyek valamit?
  • Bármelyik előbb megválaszolt igényemet meg tudom oldani költekezés nélkül?

5.        Mennyi munkára van szükségem?

  •  Van módom arra, hogy kevesebb órát dolgozzak?
  • Meg tudom osztani a munkámat valaki mással?
  • Maradt elég szabadidőm arra, hogy azzal foglalkozzak, ami igazán fontos számomra?
Ha tetszik, oszd meg másokkal! Twitter | StumbleUpon | Facebook | eMail | LinkedIn

Krisztián névjegye

A Családomat éltető táplálék bio alapanyagokból való beszerzésének gondolata nagyjából egyidős a saját kiskert iránti igény megfogalmazásával. Valamikor 2005-2006 környékén született meg bennem az ötlet, amit hamarosan tett követett, egy "teszt" kertet kezdtünk gondozni. A saját tanya művelésének igényére várni kellett pár évet, de azt hamar követte az elhatározás is. Az elhatározást egyrészt a föld, a természeti környezet szeretetéből fakadó vágy és a mai, feleslegesen és kíméletlenül rohanó világ felett érzett bánatos értetlenség motiválta. Az ezekből formálódó belső értékrendet pedig csak úgy tudom hitelesen átadni a Gyermekeimnek ha valóban megtapasztalom és megtapasztaltatom velük is a világ általam fontosnak tartott értékeit. Ebből fakadóan pedig a tanyára költözés többé nem vágyálom, hanem belső szükséglet, ha úgy tetszik kényszer. Ezt a kényszert pedig a gazdasági környezet kiszámíthatatlansága, az emberek közötti bizalmi viszony és segítő szándék kihalása csak tovább erősíti.
A bejegyzés kategóriája: fenttarthatóság, hírek
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.