Borkóstolás

Annyira nem szerves része a tartalomnak de nagyom megtetszett a stop cikke ezért itt is közzéteszem a borkóstolás rövid, egyszerű leírását.

A borkóstolás:
Általános szabály, hogy az idősebb, illatosabb, testesebb borokat a szobaihoz közelítő hőmérsékleten, melegebben fogyasztjuk, mint a fehérborokat. A vörösborok tanninja és a fehérborok savai eltérő hőmérsékleten teljesednek ki, de melegebb hőmérsékleten az alkoholt és a savakat is intenzívebben értékeljük. Ennek megfelelően a rozé és siller borokat 8-11, a fehérborokat 10-12, a vörösborokat 15-18 C-fokos hőmérsékleten fogyasszuk. Ha hűteni vagy melegíteni szükséges, azt csak fokozatosan, lassan tegyük.

A bor kóstolása, ízlelése kifinomult rend szerint történik, amely a töltésnél kezdődik. Ekkor már megfigyelhetjük a színét, habzását, mozgékonyságát, tisztaságát, amit a pohár megdöntésével, fehér háttér előtt is megvizsgálunk. A pohár falán a megpörgetett bor után megjelenő glicerin a testességre utal, miközben a mozgatással az illatok felszabadulását is elősegítjük.

A szaglás után apró kortyokban, hozzá levegő szíva kezdődik az ízlelés, a “szürcsölés”, majd a bor “rágása”, végül az ital lenyelése. A borhoz (ételekhez) kötődő ingerek meghatározó része (70 százaléka) szaglási, s csak kisebb része (30 százaléka) ízlelési. E kettő egysége, valamint korábbi tapasztalataink, emlékeink azok, amelyek a hőmérséklettel és tapintásérzettel együtt a kóstolási élményt meghatározzák.

Clau névjegye

A Családomat éltető táplálék bio alapanyagokból való beszerzésének gondolata nagyjából egyidős a saját kiskert iránti igény megfogalmazásával. Valamikor 2005-2006 környékén született meg bennem az ötlet, amit hamarosan tett követett, egy "teszt" kertet kezdtünk gondozni. A saját tanya művelésének igényére várni kellett pár évet, de azt hamar követte az elhatározás is. Az elhatározást egyrészt a föld, a természeti környezet szeretetéből fakadó vágy és a mai, feleslegesen és kíméletlenül rohanó világ felett érzett bánatos értetlenség motiválta. Az ezekből formálódó belső értékrendet pedig csak úgy tudom hitelesen átadni a Gyermekeimnek ha valóban megtapasztalom és megtapasztaltatom velük is a világ általam fontosnak tartott értékeit. Ebből fakadóan pedig a tanyára költözés többé nem vágyálom, hanem belső szükséglet, ha úgy tetszik kényszer. Ezt a kényszert pedig a gazdasági környezet kiszámíthatatlansága, az emberek közötti bizalmi viszony és segítő szándék kihalása csak tovább erősíti.
A bejegyzés kategóriája: Egyéb
Kiemelt szavak: , , , , , , , , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>